Jogesetek, jogi fogalmak a mindennapok gyakorlatából.

Jogodban áll

Jogodban áll

A különélő szülő jogai és kötelezettségei a gyakorlatban

Hogyan érvényesítsük jogainkat a kapcsolattartás akadályozása esetén

2017. március 07. - pestiNő

"Aliter in theoria, aliter in praxi." (Horatius)

Más az elmélet, más a gyakorlat.

Avagy bevezetem a témához illő a memoritert mindenki szellemi gyarapodása céljából a blogra, ha már az egyik nyelvvizsgám a latin.

Általános gondolatok

Eme blogposzt nem tér ki olyan anomáliákra majd, amelyben a külőnélő szülő a gyerekre káros viselkedése miatt alkalmatlan a kapcsolattartásra, bár ezzel kapcsolatban is vannak ötletem. Most ismét az egyszerűségre törekedve azt taglalom majd, ami az alapeset. Szándékosan nem nevesítem a nemeket ebben a bejegyzésben sem, számomra egy nő és egy férfi - tetszik, nem tetszik - a törvény előtt (is) egyenlőnek született. 

A különélő szülő jogai és kötelezettségei

Igazán dicséretes, amikor a különélő szülő töretlenül próbálja támogatni a másik félnél elhelyezett gyermekét. Ideális esetben támogatja anyagilag, lelkileg, gondozza, tanítgatja, egyengeti az életét. Az élet viszont nem ennyire utópisztikus minden esetben, és az együttműködés a különélő és a gondozó szülő között olyan távoli, mint a 26-os farmer a szülés másnapján (és utána 1 évvel is akár), így gyakori a harc. Mégis, maradjunk a jól megszokott, biztonsági játéknál, az arányos és célravezető fellépésnél, ha komolyan gondoljuk a kapcsolattartást a különélő gyermekünkkel. Borzasztó érzékeny terület és vékony jég, sajnos az egész attól is függ, mi történt a múltban, mit követtünk el volt házastársunkkal, hogy az megnehezíti a dolgunkat. 

Nézzük a konkrétumokat, jogunk van:

1. A gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól megfelelő időközönként tájékoztatást kapni, és érdeklődésünk esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást kapni az együttélő szülőtől. Megfelelő időközönként, milyen szép szókapcsolat, ezt a kapcsolattartás szorossága relációjában tudom csak értelmezni, kinek mi az igénye. Arany középút mondjuk a kéthetente, a láthatást is ilyen időközönként rendelik el. Érdeklődni pedig a nem irritálóan zavaró időköz is valahogy efelé tehető, a napi szint már kissé tolakodó lehet. Az együttélő szülő válaszadási határideje sincs meghatározva, így ez nem szankcionálható. Várjunk türelemmel, ha azon a héten érkezik válasz, már jók vagyunk. Sajnos a fenti pár mondat és a valóság gyakran nem barátok - olykor okkal, olykor ok nélkül, ez jogi szempontból mindegy. 

2. Lényeges kérdésekben együttműködés, együtt döntési lehetőség, de melyek ezek? A kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.

3. Ide érthető még: kapcsolattartás telefonon, levélben, ajándékküldés, üdülési céllal az országból való elvitel (ez utóbbin könnyített a jogalkotó)

Mi a kötelezettség:

1. Ha a bíróság valamit ránk ruházott, pl. gyermek vagyonának kezelése, erről keletkezik tájékoztatási kötelezettségünk. 

2. Tartásdíjfizetési kötelezettség: igen, ez a felelősségvállalás pénzben kifejezhető kötelezettsége, avagy egy gyermek (jobb esetben!) nem csak az egyik fél döntése, még akkor sem, ha könnyen raktad őket utcára/hagytad el őket a francba mondjuk egy énekesmadár drága seggéért hangjáért. Tévhit, hogy az együttélő szülő, aki természetben eltartja a gyereket, a tartásdíj megvonásával szankcionálható! Ez nem Caesar Millan műsora. Attól még, hogy a kezéhez fizetsz, alapvetően azért fizetsz, mert összehoztatok egy gyereket, te is ott voltál, ezért olvasod most ezt, neki pedig jogerős bírósági ítéleten alapuló követelése van feléd, ami bizony végrehajtható. Első körben a fizetésedre (ld. előző posztom), továbbiakban meg bármidre, de erről majd írok, mert ott lehet csak igazán alámerülni a dolgokban, kissé bepiszkolva a kezünket. 

3. Teljesen általános és elvárhatő kötelezettség, hogy betartjuk a jogszabályokat és a másik szülővel kötött megállapodás ide vonatkozó pontjait: mikor hozzuk, visszük, hogyan kommunikálunk. Megjegyezném, hogy a megállapodásunktól egyező akarattal el lehet térni, bővítve mondjuk a láthatás időtartamát. Ha vita, feszültség van, mindig vissza lehet térni az írott betűhöz, szűken, szigorúan értelmezve - az legalább biztos pont. 

A gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében a szülőknek együtt kell működniük. Igen, sajnos össze vagytok kötve, laza kis fonállal, de örökre, ameddig csak él az egyik fél vagy a közös gyermek. 

Oké, nem érdekel a rizsa, mi a megoldás?

Előfordul, hogy nem az alapvetően vétkes fél az egyedül maradt szülő, így nem teszek inkább nagy különbséget és ítélkezni is csak szőr mentén. Lényeg: ugyanannyi jogod és kötelezettséged van akkor is, ha te léptél le, és akkor is, ha tőled léptek le. A megoldás első körben nem a bíróság, mert itt sajnos az időtényező is meghatározó. Bíróság akkor kell, ha már megjártad a stációkat, és már tényleg nincs más választás, de nem lesz gyors, az biztos. Helyette azt mondom, gyámhatóság. Rendkívül alulértékelt műfaj, mégis döntő többségében emberséges bánásmóddal megáldott ügyintézők konglomerátuma, gömbgrafit öntöttvas idegrendszerrel felvértezve. Miért fontos, hogy felkeresd őket? Mert ők az elsőszámú hatóság, és itt hangsúlyozzuk a fogalmat, hatóság, tehát az ügyedben határozatot is hozhat, pl. közvetítői eljárást rendel el kettőtök között. Elképzelhető a bírság kiszabása is az indokolt költségeiddel kapcsolatban mondjuk, de ehhez neked konkrét bizonyítékokat kell előterjeszteni, megtörtént esetekről. Pl. rendszeresen akadályozza a kapcsolattartást (igazolás tanúval, én azt mondom kettővel, mint tudjuk unus testis nullus testis), nincs orvosi igazolás a gyerek betegségéről, hogy nem viheted el stb. Ezen eljárási cselekmények legalapvetőbb célja a kapcsolat létesítése és helyreállítása a gyerekeddel és nem pedig a gondozó szülő szanaszét szivatása, és ezzel az állítással a gyámhatóság is tisztában van, úgyhogy az utóbbi eset jobb, ha nem áll fenn. Joggal ne éljünk vissza. Nagy vonalakban, dióhéjban, iránymutatásként a fentiek állják a helyüket, ha el akarunk indulni valahol.

Tisztelet minden Szülőnek, aki különélve is neveli gyermekét! Vagy legalább megpróbálja. Aki így tesz, így tenne, annak azt mondom: ne adja fel! 

A bejegyzés trackback címe:

https://jogodbanall.blog.hu/api/trackback/id/tr1112316727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicsakg 2017.03.07. 22:53:35

Gratulálok az íráshoz. Amíg nincs bármi jogerős iratod, a gyámügyi osztállyal nem sokra mész. Persze ha valódi időhúzást szeretnél, akkor kezdd ott. Vagy a gyerekjólétnél. Persze egyezség esetén valószínűleg egyezség képes a dolog nélkülük is. Ellenkező esetben meg bíróság és ideiglenes intézkedés kérése, mert az aránylag hamar megszületik (kapcsolattartás), és azt már szükség esetén a gyámügyi osztály is végre tudja hajtatni. Ha akarja...

Senki A. 2017.03.07. 23:51:27

Érdekes, hogy az írásban nem szerepel annak a szülőnek egyetlen kötelessége sem, akinél a gyermek van. Emiatt ez a blog egy elfogult (s a nők irányában elfogult) szemérmetlen propaganda.

Ennyi.

Hórukk 2017.03.08. 00:15:34

Milyen esetekben lehet a megítélt tartásdíjat megemelni?

isapur 2017.03.08. 03:41:37

@Senki A.: Ja, például hogy a gyerekek iratait köteles (lenne) átadni a gyerekekkel együtt. Vagy hogy a különélő szülőtől kapott ajándék a GYEREKÉ, és nem ő dönti el, megengedi-e neki, hogy hazavigye magával, és megtarthatja-e. Sorolhatnám tovább.

tokale 2017.03.08. 04:36:25

Ez mindent elmond, hogy mire jó a férfi: spermabanknak és pénztárcának. www.youtube.com/watch?v=BywXthgWhA4

2017.03.08. 06:55:39

Egyetlen szóval nem említi, hogy a felek egyenlő arányban tartoznak anyagilag is a neveléshez. A gyakorlatban a gyerektartást roppant egyszerűen levonják. Hogy aztán az eljut-e a gyerekhez, illetve a nevelő szülő ahhoz még ugyan annyival hozzájárul-e, nos azt a kutya nem nézi meg évtizedekig!
Egy feneketlen kútba dobja a pénzt az elvált (kidobott/otthagyott) szülő. A látogatásait megtorpedózzák lehetetlen időpontokkal, elutazásokkal, elköltözésekkel. A tanulmányok eredményeiről soha, de soha nem kap infót, nem szólhat bele. Egyetlen szükségszerű célja van a létezésének, hogy legyen akitől pénzt hajtsanak be.
A gyerektartás, idővel átmegy tartásdíjba, időpontja pedig a gyermek életpálya modelljének kialakításáig tart :)! Arra azonban egyetlen ügyvéd nem tudott eddig felelni, hogy az ugyan meddig tart? A gimnázium után már a 3. elvégzett OKJ tanfolyam után sem készült még fel a gyermek az életpályára, vagy nem döntötte el, hogy mi lesz, ha nagy lesz, akkor akár 30 éves koráig, vagy azon túl is fizethet az ember. A gyerektartás lezárása törvényileg nincs szabályozva kellően! Ahogy a bevezetőmben említett felhasználása sem!

kerdes 2017.03.08. 08:03:03

Elolvastam a cikket. Nő vagyok kisgyerekkel, de mégis felháborít ez a cikk. Mégpedig azért, mert miért gondolja a posztoló, hogy zaklatás, ha a másik fél naponta akar érdeklődni a gyerek után? Miért ne tehetné? Miért kéne türelmesen várnia a válaszra, és miért örüljön, ha már azon a héten választ kapott? Miért nem merül fel ilyenkor a közös felügyelet lehetsége? Egyből meg is oldódna a pénzkérdés... senki nem fizet senkinek, cserébe mindketten részt tudnak venni a gyerek életében, és a gyerek is pozitív példát lát, hogy a szülei képesek együtt "dolgozni", mert ehhez a megoldáshoz kétségtelen rengeteg kommunikáció és komromisszumra van a szükség a szülők részéről. Miért tartja a cikk írója elegendőnek a kétheti láthatást. Miért kell előre letisztázni, hogy mikorra hozza vissza a gyereket?
Ebből a cikkből is az sül le, hogy mindenki fontos, csak a gyerek nem.... :(
szomorú cikk

kerdes 2017.03.08. 08:05:01

lehetsége= lehetősége, komromisszumra= kompromisszumra, sül le = sül ki

pestiNő 2017.03.08. 09:39:14

@kerdes: köszönöm, javítani fogom!

kerdes 2017.03.08. 10:01:27

@pestiNő: Ezeket én rontottam el a korábbi kommentemben :)

pestiNő 2017.03.08. 10:05:36

@kerdes: érdeklődhet mindennap, maximum nem kap választ aznap, erre nem kötelezhető senki, azaz erre nincs szankció. A közös felügyeletet ne keverjük azzal a jelenséggel, amikor a gyermek egyik héten az egyik, a másik héten a másik szülőnél van. Általában aki az utcára teszi a(z újszülött) gyerekét anyával együtt, nem igazán kíváncsi erre a verzióra, de van, ahol működőképes, illetve vannak esetek, amikor a gyereknek sem ez az igazi megoldás, nem biztos, hogy a kétlaki élet mindenkinek megfelel, a gyerek heti rángatása ide-oda, főként, ha nem egy településen élnek. Sőt, mondok jobbat, a kisgyerekeivel kihajított fél nem fog naponta a gyerekekről cseverészni mondjuk az anyaotthonban élve vagy a szülőházba visszamenekülve. A kétheti láthatást a törvény fogalmazza meg, nem én, de köszönöm a feltételezést. Megállapodással vagy bírói ítéletben foglaltak alapján ettől el lehet térni, de hogyan írtam is, egyező szülői akarattal is el lehet térni a korábban leírtaktól. A poszt a jogi kérdésekben hivatott elmerülni, nem a pszichológiaiban, azzal más blog foglalkozik. Kívánom, hogy sose kerüljön utcára újszülöttjével.

@abcd1234: azt kell mondanom, több dologban téved. Pl. Joga van információhoz jutni a különélő szülőnek is, de ezt fent részleteztem, erről szól a poszt is. A gyerek költségeihez történő kvázi egyenlő hozzájárulás olyan szinten nem valósul meg, hogy van olyan is, aki nagyjából semmilyen juttatást nem kap a gyereke mondjuk súlyos betegségéhez kapcsolódó költségek enyhítésére, hiába kérhető ehhez is külön hozzájárulás, az együttélő anya vagy apa nem kap a másik féltől semmit. A tartásdíj végső időpontjáról sok jogeset szól, sok feleslegesen elindított per, de erről talán egy későbbi posztban tudok szólni.

alien 2017.03.08. 10:41:25

az egész alapja a szülői felügyeletről való döntés no meg az, hogy hogy boldogulsz apaként egy olyan nővel akivel már eleve nem jutottál semmire és elváltatok.
ezek után valamiért az egyenjogúság csúcsaként a gyerek alapból anyuhoz megy.

alien 2017.03.08. 10:42:52

ez az egész blog vadítsuk elvált anyut?

2017.03.08. 11:04:58

@pestiNő: A különálló szülői jogokat roppant nehéz érvényesíteni. Én speciel 15 év alatt nem tudtam. A volt párom a telefonos megkeresésre nem reagált, levelekre nem reagált, lakásba nem engedett. A gyermek cseperedése után, önállósodásakor, magával a gyermekkel tudtam kommunikálni, de az anyja nem engedte, hogy ellenőrző könyvet, vagy bizonyítványt mutasson. A gyermekvédelem, gyámhatóság a gyermek körülményeit vizsgálta és találta rendben, nincs beleszólása a különálló fél "jogaihoz".
Megjegyzem a párom anno egyszerűen csak elköltözött a gyerekkel, gyakorlatilag elrabolta. A házasságot viszont nem bontotta addig, amíg az automatikusan, váló ok nélkül nem kérhető, ugyanis az nem volt.
A gyerektartással kapcsolatban annyi szerencsém volt, hogy azt nem vonták, hanem önként utaltam a bírói határozat szerint. Huszon sok éves kor után ügyvédi tanácsra, egyszerűen nem fizettem tovább. Az ügyvéd sem tudta megmondani, hogy az életpálya modell mikor tekinthető kialakultnak. Megpróbáltuk, hogy mi van, ha nem fizetem. Ha per, akkor nem alakult ki, ha nincs per, akkor kialakult :). Nem lett per...
Természetesen 1000 eset, 1000 különböző történet.

Tamás Szegő 2018.06.18. 23:37:17

A szeretném megkérdezni mennyire hivatalos ugy megkeresztelni egy 2 éves gyermeket ha az apa él házaságba van de nem volt jelen nem tudot rola a feleség nincs meg keresztelve de tudot komfirmálni és nem a helyi iletékes parokián,templomba, gyülekezet nél történ?

cat a 2018.07.16. 20:42:05

Azt szeretném megkérdezni, ha az anya nem egyezik bele abba, hogy felmérjék a gyerek tanulási képességeit, akkor az apa kérheti-e és elvégeztetheti-e ezt a vizsgálatot az anya beleegyezése ellenére is. Anyáé a felügyeleti jog, az apának láthatási joga van

Ember Mátyás 2018.12.13. 19:03:41

Tisztázni kell, hogy az elvált szülők esetében nem minden esetben a férfi az "ördög", a rossz apa, aki elhagyta a feleségét és gyermekeit.
Gyakori eset, hogy az anya hagyja el családját, és az apának kell átvenni az anyaszerepet is. Erről ritkán esik szó, pedig ez sok esetben még egy fokkal tragikusabb, amikor "nincs" anya a családban.
* Eset: A fiú 13 éves, a leány 10, amikor anya elszeret egy másik családos embert, és lelép vele. Elhagyja a gyerekeit, kibújik minden közös kötelezettség alól, amit korábban közösen vállaltak. Megoldás: minden az apa nyakába szakad.
Telnek az évek, a gyermekek nőnek, (az apa feladatai és kiadásai is), amiről a (volt) anya tudomást sem vsz, az 5 éve megállapított 30 e. Ft. gy.tartást sem fizeti rendesen, jelentős tartozása van. (Ja, közben szült egy gyermeket az új kapcsolatában.)
*Tragédia: A napokon belül nagykorúvá váló fiúval egyre több a probléma, évfolyamot ismételt, rendszertelenül jár iskolába. (Mindezek nem képességeinek hiánya, rossz magatartása miatt következtek be!)
*Szörnyű gyanú: az anyuka arra spekulál, hogy az iskolából kimaradó gyermeke után már nem kell gyermektartást fizetni. (A félig iskolázott gyermekét majd "magához édesgeti" így nem kell fizetni az apának, illetve lesz egy ingyen cselédje.)
Elvégre jön, talán már itt is van a családok éve!???
(Ezt nem az apa, hanem a nagyapa írta le, aki feleségével ez évben ünnepelte 56. házassági évfordulóját.)
*Kérdés: Mit mond az ilyen, vagy hasonló esetekre a családjog?
Mit mond az emberség, a tisztesség, a család és gyermekszeretet? Hol van az emberség, anyai lélek?
süti beállítások módosítása