"Aliter in theoria, aliter in praxi." (Horatius)

Más az elmélet, más a gyakorlat.

Avagy bevezetem a témához illő a memoritert mindenki szellemi gyarapodása céljából a blogra, ha már az egyik nyelvvizsgám a latin.

Általános gondolatok

Eme blogposzt nem tér ki olyan anomáliákra majd, amelyben a külőnélő szülő a gyerekre káros viselkedése miatt alkalmatlan a kapcsolattartásra, bár ezzel kapcsolatban is vannak ötletem. Most ismét az egyszerűségre törekedve azt taglalom majd, ami az alapeset. Szándékosan nem nevesítem a nemeket ebben a bejegyzésben sem, számomra egy nő és egy férfi - tetszik, nem tetszik - a törvény előtt (is) egyenlőnek született. 

A különélő szülő jogai és kötelezettségei

Igazán dicséretes, amikor a különélő szülő töretlenül próbálja támogatni a másik félnél elhelyezett gyermekét. Ideális esetben támogatja anyagilag, lelkileg, gondozza, tanítgatja, egyengeti az életét. Az élet viszont nem ennyire utópisztikus minden esetben, és az együttműködés a különélő és a gondozó szülő között olyan távoli, mint a 26-os farmer a szülés másnapján (és utána 1 évvel is akár), így gyakori a harc. Mégis, maradjunk a jól megszokott, biztonsági játéknál, az arányos és célravezető fellépésnél, ha komolyan gondoljuk a kapcsolattartást a különélő gyermekünkkel. Borzasztó érzékeny terület és vékony jég, sajnos az egész attól is függ, mi történt a múltban, mit követtünk el volt házastársunkkal, hogy az megnehezíti a dolgunkat. 

Nézzük a konkrétumokat, jogunk van:

1. A gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól megfelelő időközönként tájékoztatást kapni, és érdeklődésünk esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást kapni az együttélő szülőtől. Megfelelő időközönként, milyen szép szókapcsolat, ezt a kapcsolattartás szorossága relációjában tudom csak értelmezni, kinek mi az igénye. Arany középút mondjuk a kéthetente, a láthatást is ilyen időközönként rendelik el. Érdeklődni pedig a nem irritálóan zavaró időköz is valahogy efelé tehető, a napi szint már kissé tolakodó lehet. Az együttélő szülő válaszadási határideje sincs meghatározva, így ez nem szankcionálható. Várjunk türelemmel, ha azon a héten érkezik válasz, már jók vagyunk. Sajnos a fenti pár mondat és a valóság gyakran nem barátok - olykor okkal, olykor ok nélkül, ez jogi szempontból mindegy. 

2. Lényeges kérdésekben együttműködés, együtt döntési lehetőség, de melyek ezek? A kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.

3. Ide érthető még: kapcsolattartás telefonon, levélben, ajándékküldés, üdülési céllal az országból való elvitel (ez utóbbin könnyített a jogalkotó)

Mi a kötelezettség:

1. Ha a bíróság valamit ránk ruházott, pl. gyermek vagyonának kezelése, erről keletkezik tájékoztatási kötelezettségünk. 

2. Tartásdíjfizetési kötelezettség: igen, ez a felelősségvállalás pénzben kifejezhető kötelezettsége, avagy egy gyermek (jobb esetben!) nem csak az egyik fél döntése, még akkor sem, ha könnyen raktad őket utcára/hagytad el őket a francba mondjuk egy énekesmadár drága seggéért hangjáért. Tévhit, hogy az együttélő szülő, aki természetben eltartja a gyereket, a tartásdíj megvonásával szankcionálható! Ez nem Caesar Millan műsora. Attól még, hogy a kezéhez fizetsz, alapvetően azért fizetsz, mert összehoztatok egy gyereket, te is ott voltál, ezért olvasod most ezt, neki pedig jogerős bírósági ítéleten alapuló követelése van feléd, ami bizony végrehajtható. Első körben a fizetésedre (ld. előző posztom), továbbiakban meg bármidre, de erről majd írok, mert ott lehet csak igazán alámerülni a dolgokban, kissé bepiszkolva a kezünket. 

3. Teljesen általános és elvárhatő kötelezettség, hogy betartjuk a jogszabályokat és a másik szülővel kötött megállapodás ide vonatkozó pontjait: mikor hozzuk, visszük, hogyan kommunikálunk. Megjegyezném, hogy a megállapodásunktól egyező akarattal el lehet térni, bővítve mondjuk a láthatás időtartamát. Ha vita, feszültség van, mindig vissza lehet térni az írott betűhöz, szűken, szigorúan értelmezve - az legalább biztos pont. 

A gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében a szülőknek együtt kell működniük. Igen, sajnos össze vagytok kötve, laza kis fonállal, de örökre, ameddig csak él az egyik fél vagy a közös gyermek. 

Oké, nem érdekel a rizsa, mi a megoldás?

Előfordul, hogy nem az alapvetően vétkes fél az egyedül maradt szülő, így nem teszek inkább nagy különbséget és ítélkezni is csak szőr mentén. Lényeg: ugyanannyi jogod és kötelezettséged van akkor is, ha te léptél le, és akkor is, ha tőled léptek le. A megoldás első körben nem a bíróság, mert itt sajnos az időtényező is meghatározó. Bíróság akkor kell, ha már megjártad a stációkat, és már tényleg nincs más választás, de nem lesz gyors, az biztos. Helyette azt mondom, gyámhatóság. Rendkívül alulértékelt műfaj, mégis döntő többségében emberséges bánásmóddal megáldott ügyintézők konglomerátuma, gömbgrafit öntöttvas idegrendszerrel felvértezve. Miért fontos, hogy felkeresd őket? Mert ők az elsőszámú hatóság, és itt hangsúlyozzuk a fogalmat, hatóság, tehát az ügyedben határozatot is hozhat, pl. közvetítői eljárást rendel el kettőtök között. Elképzelhető a bírság kiszabása is az indokolt költségeiddel kapcsolatban mondjuk, de ehhez neked konkrét bizonyítékokat kell előterjeszteni, megtörtént esetekről. Pl. rendszeresen akadályozza a kapcsolattartást (igazolás tanúval, én azt mondom kettővel, mint tudjuk unus testis nullus testis), nincs orvosi igazolás a gyerek betegségéről, hogy nem viheted el stb. Ezen eljárási cselekmények legalapvetőbb célja a kapcsolat létesítése és helyreállítása a gyerekeddel és nem pedig a gondozó szülő szanaszét szivatása, és ezzel az állítással a gyámhatóság is tisztában van, úgyhogy az utóbbi eset jobb, ha nem áll fenn. Joggal ne éljünk vissza. Nagy vonalakban, dióhéjban, iránymutatásként a fentiek állják a helyüket, ha el akarunk indulni valahol.

Tisztelet minden Szülőnek, aki különélve is neveli gyermekét! Vagy legalább megpróbálja. Aki így tesz, így tenne, annak azt mondom: ne adja fel!