Általános gondolatok

A kedves párod válasza a fenti kérdésre valószínűleg az lesz, hogy: "A szád!" Az egykori szövetséges nagy szerelem hirtelen változhat át elég barátságtalan ellenféllé, ha nem vigyázunk. Vagy ha vigyázunk, akkor is. Ha ezeket a sorokat olvasod, remélem, még 18 vagy, és mindennek az elején vagy, és el tudom mondani, mire figyelj. Bár úgysem figyelsz, mivel a szerelem mindenek előtt, és különben is, te szabadesel, bele a semmibe, mert az életet élni kell. Tessék, itt van azért egy kötél, nyújtom feléd, de te nem fogadod el, vagy ha mégis, még a nyakad köré is tekered, és mondod, ugrasz. Még egyszer utoljára azért megkérdem, hol szeretnél lakni pár év múlva, a Deákon vagy az Astorián, már úgy értem, nem emeleten, hanem a szabadban. De te szereted a belvárost, ezért értetlenkedsz, majd pár év múlva találkozunk, én hellyel és egy kávéval kínállak, s dől belőled a szó. 

A lakás nem közös, hanem a házastárs különvagyona, mi lesz most?

Ügyvédet keresel és nem keseredsz el jobban. Az eset, ami most megnézünk, így néz ki: nincs köztetek semmiféle szerződés a vagyont, lakáshasználatot illetően, te pedig a házasság alatt vagy akár már előtte is ott laktál az ő különvagyonának számító ingatlanban, ez lesz tehát az utolsó közösen lakott ingatlan. Fizetted vagy nem fizetted a költségeit, terheit, mindegy, mert e fogalom az osztatlan közös tulajdonban lévő vagyon esetén nem létezik. Én fizettem, te fizetted - ilyen nincs, ezt el lehet felejteni. Mint azt a korábbi bejegyzésben említettem, a fizetés is közös, mindegy, hogy kinek a bankszámláján van a csoportos beszedés. Ha a te kereseted 0, az övé 1 millió, akkor is úgy nézheted, hogy a pénzetek közös. Miért? Mert ez a törvény.

A házasság megromlik, mint a saláta a hűtőben, amit megveszel a diétához, ám egy hét múlva sem nyúlsz hozzá. Majd két hét múlva kidobod. Szóval, mivel a házasságkötő terem falait nem a polgári törvénykönyv szövegével tapétázták, és még pezsgőt is adtak, ismerkedjünk meg most a lenti fogalommal.

A lakáshasználati jog ellenértéke

A törvény szövegét veszem ismét alapul. Gyönyörűszép jogi kollízió rajzolódik a szemünk elé, főként, ha van közös gyermek, értem itt a tulajdonjog vs. család/gyermekvédelem. Az alapeset egyértelmű, józan paraszti ész alapú, miszerint az marad a lakásban, akié (vagy bérli, vagy övé a haszonélvezet). Mikor azonban már gyermek is van, bonyolódik a helyzet olyan finomságokkal, mint osztott használat, kizárólagos használat a nem tulajdonos szülőnek, akinél a gyereket elhelyezték - ez utóbbi azért igen ritka, mert súlyosan sérti a másik fél tulajdonjogát. Most az egyszerűség kedvéért maradjunk csak a lakáshasználati jognál szigorúan:

1. Az a házastárs, aki szerződés vagy a bíróság döntése alapján a lakás elhagyására köteles, a korábbi használati joga vagyoni értékének megfelelő térítésre tarthat igényt. Igen, ez egy vagyoni értékű jog, ízlelgessük, mert pénzben fogják kifejezni, ha más nem, akkor majd a bíróság. Nem tarthat igényt térítésre az a házastárs, aki szerződésben a lakás elhagyását elhelyezési és térítési igény nélkül vállalta. Ez utóbbi személy vagy nem egy lumen, vagy egyszerűen csak megteheti. Ilyen jellegű szándékot ha ajánlhatok valamit, ne kommunikáljunk.

2. A térítés összegének megállapításánál a gyermek lakáshasználati jogának értékét annak a házastársnak a javára kell figyelembe venni, aki a lakáshasználatot szülői felügyeleti joga alapján a gyermek részére a továbbiakban – akár a volt közös lakásban, akár máshol – biztosítja. Magyarul, ha van gyerek, az összeg nő.

3. A térítés a lakás elhagyásakor esedékes, kivéve, ha a) a bíróság a házastársat felróható magatartása miatt kötelezte a lakás elhagyására és az egyidejű teljesítés a bent maradó házastárs és a kiskorú gyermek érdekét súlyosan sértené, vagy b) a lakás használatának rendezésére a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben kerül sor és a használati jog vagyoni értékét a bíróság a vagyonmegosztás során számolja el. Magyarul akkor kell(ene) kifizetni, mikor elköltözik az, akinek el kell. Kivéve, ha akit arra köteleztek, hogy elhagyja a lakást, összeférhetetlen módon viselkedik (testi sértés, károkozás, garázdaság és társai) és számottevő gondot okozna ezt a nagyszerű személyt kifizetni. A második eset, ha ezt az összeget a bíróság veszi figyelembe a vagyonmegosztás során. Ezt valóban kiszámolja valaki? A válasz igen, hogyne! A vagyonleltár része lesz, szakértő fogja kiszámítani, a lakás értéke a kiindulási alap. De miért történik ez? Ez az én lakásom, mégis hogy képzelik, hogy ezután én még fizessek? Igen, de akit kiteszel, az a legrosszabb esetben a semmibe távozik, vagy a híd alá, zéró (új) életkezdési tőkével. Ez a szabály őt védi, főleg, ha gyerekkel költözik. Ezt a jogot is lehet szabályozni házassági szerződésben, de lehetőség szerint méltányos módon. Aki erről lemond előzetesen, az úgyanúgy a nincstelenbe ugrik fejest, szerencsétlen esetben egy-két kiskorúval az oldalán. 

4. A lakásban maradó házastárs a térítés helyett a távozó házastárs részére megfelelő cserelakást ajánlhat fel. Ez a törvény mesei része. Nyilván előforul, különben nem lenne ideírva. 

Tudom, nem esküszöl, mert felvilágosult vagy. Halkan mondom csak, hogy a jogalkotó sem teljesen hülye, az élettársi kapcsolathoz is egyre több, házassághoz nagyon hasonlatos joghatást fűzöget fel évről évre, csendben, egy magányos kis jogszabály aranyfonalára. Az indok egyszerű, védeni kell a gyengébbik felet is a kapcsolatban és annak felbontásakor. Azért arany, mert a végén ez is iszonyú sokba fog kerülni, de erről is talán később szólnék, egy közelgő bejegyzés témájaként visszaköszönhet ez a téma is. 

Ez a bejegyzés tehát a lakáshasználati jog fogalmát igyekezett tisztázni és felhívni rá a figyelmet. Ha az ügyvéded ezt nem említette, ideje váltani. Lényeg a lényeg: ne feledkezzünk meg az apró részleteknek tűnő jogosultságainkról, és érvényesítsük azokat, ha máshol nem is, a bíróság előtt!